#veletekvagyok

Szakmai életemben a direkt politikai témáknál jobban érdekelnek a pszichológiai és társadalmi problémák, így nem szoktam politizálni ezen az oldalon. Ma viszont a társadalmi nagyban politikai: ami otthon rendszerszinten rossz, annak nagyban oka az utóbbi évek megtévesztésre és félelemkeltésre alapozó politikai elitje. Ezért ma mégis politizálok.


Mindenek előtt szeretném megköszönni azoknak, akik ma és az utóbbi napokban újra és újra az utcákon tüntetnek értünk. Nem csak értem, aki az ország helyzete miatt nem voltam hajlandó otthon maradni, hanem édesanyámért is, aki lassan egyedül marad az országban. Sokan hazamennek közülünk, külföldi magyarok közül, hogy ott lehessenek. És sokak helyett a még otthon élő rokonaik mennek ki tüntetni (köszönöm nekik). Kiállnak a munkásokért és diákokért, mindannyiunk alkotmányos alapjogaiért, szót emelnek az utóbbi időszak igazságtalan intézkedéseivel szemben. Megmozdulnak a családokért, szegényekért és hajléktalanokért – azokért, akiknek a hangját elvették az évek, és azokért, akiknek soha nem is volt.

Az utcákon vonulnak hidegben, esőben és hóban, kiteszik magukat az illiberális rendszer szabta bizonytalan kereteknek és annak a kiszolgáltatottságnak, amivel ezek együtt járnak. Elviselik, hogy degradáló, lenéző módon beszéljen róluk a közmédia, hogy megpróbálják őket hiteltelenné tenni és kirekeszteni a többséginek mondott társadalomból. És nem adnak az igazukból, mert sokan közülük – közülünk – nagyon is tudják, hogy mi folyik az országban.

Köztük vannak a családtagjaim, barátaim, korábbi kollégáim, iskolatársaim és vannak köztük olyanok is, akikkel talán soha nem találkoznék, mert annyira más közegből származunk. Mégis szolidaritást vállalnak egymással – talán sok ideje először. Büszke vagyok, hogy vannak ilyen állampolgárok a hazámban és sajnálom, hogy nem lehetek ott személyesen. Nem tehetem meg, de azt sem tudom elviselni, hogy nem tudok segíteni.

Amit teszek és tenni fogok (egyelőre), az a magyar sajtóhírek és történések angolra fordítása és külföldi barátaimmal való megosztása. És nem igaz, hogy nem érdekli a körülöttünk élőket a helyzetünk. Újra és újra elkerekedő szemmel beszélnek velem a magyar helyzet kapcsán azok a nemzetközi barátok, akik igenis követik a történéseket, akik jártak már Budapesten és szerették az országot, akik hallották és figyelik, hogy mi történik. Van ereje a hangunknak és hiszem, hogy a szolidaritás a legerősebb fegyverünk. Ezért – egyelőre csak távolról és virtuálisan – köszönöm, és #veletekvagyok!

(ps: a képet nyugodtan lehet terjeszteni)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.