Stoppolós pénzgyűjtős crowdfunding

Miért éppen stoppolós képek, miért a crowdfunding megoldás a pénzgyűjtésre és nagyjából mire és mennyit kell összegyűjtenem? Ez most egy ilyen bejegyzés; a végén kiderül mindenféle fun fact és még képek is vannak, szóval mindenképpen érdemes olvasni… :)

contestpic

Stoppolós

Ez vagyok én. Gyengébb minőségű kép, de a cél ezúttal nem a művészeti jellegű igényesség volt, csak egyszerűen egy gyors kampányfotó, ami segítségemre lehet az IndieGogo-s crowdfunding kampány elindításához. Még az ötlet sem az enyém; jó szokása szerint Marci segítette ki begörcsölt kreativitásomat (ezúttal is) a stoppolós elképzeléssel. (Nyilván amikor saját magamnak kellene alkotnom valamit, akkor megáll a tudományom…) :)

Persze nem csak ez az egy kép készült. Alapjában véve gyorsan kész lettünk, bár a beállást nem saját tapasztalatból sikerül megvalósítani, ugyanis még sosem stoppoltam. Valószínűleg azért is, mert nem szeretek kocsiban utazni (bár ehhez kérhettem volna tanácsot egy kedves barátunktól vagy az általa írt könyvből meríthettem volna ihletet (nem, ez nem egy fizetett hirdetés volt, de azért nézzétek meg!)). Így viszont az utazásban és a megvalósításban is közelebb lett volna a szívemhez egy The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy jellegű megoldás, de persze egy gyűrű alapján lehet, hogy nem sokan jöttek volna rá a mondandómra (még akkor sem, ha mogyoróval, sörrel és törölközővel együtt állok ki). Tehát maradt ez a megoldás, kezemben a Kockalendár egy példányával és ugrálva a közeledő (engem nem kicsit megbámuló) autósok elől.

P3210453

A nagyon bonyolult szimbolika úgy tűnik, hogy mindenkinek átjött szerencsére, a cél: eljutni Olaszországba és átvenni a díjamat. Igaz, ezt nem stoppolós megoldással képzeltem megvalósítani.

Pénzgyűjtős

Miért kell pénzt gyűjteni? Mert abból sosem elég, tartja a bölcs mondás. :) Persze, aki ismer az azt is tudja, hogy én nem így gondolom. A pénz számomra nem olyan dolog, amihez komolyabb érzéseknek kell(ene) kötődnie, vagy célként előttem lebegnie. Sokkal inkább egy alap, ami által a lehetőségeimet jobban ki tudom használni – mint most ezt a díjátadót is remélem. Éppen ezért nem vágyakozom nagy gazdagságra, milliókra vagy pénzérmékkel feltöltött medencére. Jobban érdekel, hogy a feladat, a munka amit magamnak kijelölök értéket teremtsen, haszonnal járjon a körülöttem lévők számára és valamit adni tudjak általa a világnak – legyen ez egy gondolat, egy mosoly, megfogható érték vagy csak néhány gondtalan pillanat. Amikor belekezdek valamibe, akkor ezen gondolat mentén mérlegelem, hogy mennyi időt és energiát tudok rááldozni és amikor egy munka kapcsán árajánlatot adok, akkor is az az elsődleges kérdés, hogy milyen ár-érték arányban tudom a legjobb képességeimmel ellátni a feladatot.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Éppen ezért most is úgy kezdtem neki a pályázatnak és a nevezésnek, hogy végiggondoltam a várható, remélhető eredményeket és azt is, hogy a különböző kimenetelek esetén mit kezdek a helyzettel. Tudni kell, hogy az Indiegogo-ra kiírt összegnek nagyjából a harmada a pályázat nevezési díja (újabb harmad-negyed az utazás költségeit, míg még egy negyed a szállást fedezi, a maradék egyrészt a hazai számlára utalás költsége, másrészt egy pici ráhagyás vész esetére – amennyiben pedig a végösszeg több lesz, mint amire szükségem van, a maradékot fel szeretném ajánlani jótékonysági célokra), melyet már az eredmény ismerete előtt ki kellett fizetni (nyilván). Korábbi bejegyzésemben már leírtam, hogy némi bizonytalanság és félelem ellenére is úgy döntöttem, hogy nevezek – és ezt nem is bántam meg. Ugyanakkor azt is eldöntöttem, hogy csakis akkor kérek bárkitől bármilyen segítséget, ha valóban jó helyezést érek el, nem csak egy shortlistes vagy runner-up fokozatot.

Nyertem és nagyon örülök. :) Elkezdtem a kampányt is és igyekeztem nem úgy érezni, hogy élősködni készülök a körülöttem lévők szorgos munkával keresett pénzén, ezért én is keményebben kezdtem dolgozni.

Ebben a félévben nem nagyon terveztem extra munkákat vállalni, ugyanis az egyetem és mostani projektjeim miatt nem sok szabad időm marad minden másra. Ezzel együtt viszont elvállaltam egy-két ilyet, hogy az “üresjáratokat” (pl. nevezési, tervezési és kivitelezési idők – tudtátok, hogy a Kockalendár terveivel, prototípusaival és készítésével összességében több, mint 200 órát töltöttem? (igen, ez egy fun fact) :) ) kipótoljam pénzben és ne jöjjek ki a gyakorlatból. Sőt, Marci is extra jól teljesített, a világ egyik top design weblogjában fizetett szerző lett.

Imádom, amit csinálok, viszont azt is beláttam, hogy ezúttal kicsit többre lesz szükségem, mint néhány jól fizető megbízás. Szerettem volna az ország jó hírét és mindazt, amit eddigi életem során tanultam magammal vinni és bemutatni a szakmai közönségnek a díjátadón – számomra ez közösségi dolognak tűnt. Ezért (és kis részben az állandó időhiányom miatt) döntöttem végül egy Kockalendáros Kickstarter helyett az egyszerű personal crowdfunding mellett. Mi a különbség, mit remélek ettől? …

Crowdfunding

A crowdfunding lényege két kulcsszóval leírható, tulajdonképpen ez a két komponens kell hozzá:
egyrészt kell egy kis crowd (tömeg), vagyis olyan embercsoport, akik támogatnak
másrészt – és most nagyon meg fogtok lepődni – kell a funding (támogatás) rész is.

Mindezt jelen esetben önszántukból pénzt adományozó családtagok, barátok és ismerősök jelentik elsősorban, hiszen ezért cserébe felajánlani jelenleg öleléseket, köszönőkártyákat és a Kockalendár kézzel készített verzióit tudom csupán. Más, mint egy Kickstarter kampány, hiszen a vége nem egy termék elkészülése és a támogatók közti kiosztása – igaz, ilyesmi terveim is vannak, de erről később.

unnamed

 

Miért merek ilyet kérni? Azt hittem első körben sokan ezt fogják megkérdezni, helyette annyi kedves szó és gratuláció érkezett, hogy azt talán meg sem tudnám számolni… Azért leírom a választ az esetlegesen felmerülő kérdésre, mert bennem biztosan megfogalmazódott magammal szembeni kritika formájában.

Azért, mert úgy érzem, keményen megdolgoztam ezért a díjért és úgy egyáltalán azért, hogy a szakmámban „tényezőnek”, tényleg grafikusnak, designernek érezhessem magam. Őszintén szólva az egy ideje már nem zavar, ha mások nem így tekintenek rám (volt egy-két szórakoztató vitám korábban olyanokkal, akik szerint semmilyen helyem sincs ebben a szakmában), de nagyon fontos, hogy én magam tudjam, ha és amikor jó vagyok valamiben, különben nem tudok a legjobb készségeimhez felérve dolgozni.

Ez a crowdfunding kampány most egyfelől összefogás, hiszen kicsit úgy érzem, az itthoni kreatívok és egy nagyobb közösség képviseletében megyek azért a díjért, amit eddig előttem csupán maréknyian hozhattak haza (legalábbis a világranglista erről tanúskodik). Másfelől pedig az örömöm, a munkám megosztása veletek, amit eddig nem igazán mertem/tudtam megtenni.

portfolio

Ez az egész időszak viszont rákényszerít az alkotásra, írásra, gondolkodásra és ez számomra nagyon sokat ér. Remélem, hogy ezzel együtt tudok haladni és olyasmiket mutatni, adni nektek, ami valóban hasznos, szép, örömteli… :) Köszönöm tehát ismét mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést, sokszor fogok még hálát adni nektek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.