dscn0068

Kockalendár 2017

A Kockalendár 2017-es kiadása a negyedik életévet jelenti egyik legkedvesebb (és talán méltán leghíresebb) alkotásom számára. Igen, idén is kiadásra került, bár a magyar közönség számára egyelőre nem nyitottam meg a rendeléseket. Mi történt eddig, mi jön most? Rövid összegzés következik.A legelső Kockalendár valamikor 2014 elején látta meg a napvilágot és bizony, voltak tökéletlenségei. Akkoriban tucatnyinál több hálótervet, félszáz betűtípust és megjelenítési vázlatot és megannyi méretbeli variációt próbáltam ki az első, nekem is tetsző darab megjelenéséig. És aztán hopp, egyszer csak ott volt a kezemben a kész, tapintható és forgatható prototípus, az első Kockalendárom.

003dicecal01a

Eredetileg felvételi munkának indult a PreMOME képzés keretei között; azóta is igen hálás vagyok két oktatónk útmutatásaiért és lelkiismeretes segítségéért. Bár már a tervek elkészítésekor sem csak egy újabb portfólió munkának szántam, bőven nem képzeltem, hogy ilyen utat fog bejárni élete első (csaknem) négy évében.

Az első év

2014 a felvételim éve volt, a MOME mellett beadtam pszichológia szakra is a jelentkezésemet és az utóbbira való sikeres felvételivel egy új időszak következett. Életemben először az egyetemen is megtaláltam a helyemet, az informatika szakon tapasztaltak szöges ellentéte volt mindaz, amibe belecsöppentem és aminek része lehettem.

A Kockalendár szempontjából ez viszont azt jelentette, hogy az első darabok elkészülése utáni piaci tesztelés aránylag nehezen ment. Gondolom nem nehezen kitalálható, hogy egy naptárra a legnagyobb kereslet december környékén van – nincs ez másképpen ebben az esetben sem. Azt pedig minden egyetemista sejtheti, hogy a december az egyetem szempontjából forgalmas időszak, hiszen a vizsgák előtti utolsó hetekről, illetve a vizsgaidőszak kezdetéről beszélünk. Nos, ez nyilván minden évben nehezítő tényezőt jelent, az első évben viszont az előző szakom vizsgái és szigorlatai is ekkortájt voltak, így a dupla vizsgaidőszak mellett a tesztelés kizárólag a magyar piacon történhetett.

diceyphoto1a

Az eredménnyel akkoriban elégedett voltam: az akkor kijelölt célközönségem szerette és értette a terméket, a visszajelzések jók voltak. Azt sejtettem, hogy nagyon limitált számú emberhez fogok tudni eljutni és erősen kérdéses, hogy ez az egyébként igencsak árérzékeny réteg hogyan fog reagálni egy hasonló termékre. Voltak ehhez mért nehézségek, főleg árképzés terén. Either way, tanulságos időszak volt, de bőven nem jelezte előre semmi sem a későbbi sikereket.

A második év

Ahogy arról már régebben írtam, 2015 igen kalandos év volt: megnyertük az A’Design Awards ezüst díját és a Design and Design-tól is sikerült díjat hozni.

Kockalendár / Dicecal / Kis Andrea

Híresek lettünk, a kaktusz és a naptár :)

És persze ebben az évben kezdtem újra foglalkozni RavenJuice név alatt futó online boltommal, amelynek segítségével az első nemzetközi eladásaimat is elértem. Az első, kisebb marketing kampány már kézzelfogható sikereket hozott és megannyi megjelenés is segítette a dolgomat; naptáram bemutatásra került többek között a Buzzfeed, Designbby és Design Bump oldalakon is.

És persze a legelső kísérleteim a fekete verzióval is ekkor kezdődtek.

Black Dicecal / Kockalendár Andrea Kis interjú

Az első fekete verziók

A nemzetközi tapasztalatok sokkal nagyobb sikerrel kecsegtettek, mint a hazaiak, így célközönségemet szegmentáltam, alakítottam a kommunikációmon és persze magán a terméken is. A megrendelések által Kockalendárok érkeztek Amerikába, Kanadába és Angliába.

Emellett négy nagy nemzetközi kiállításon szerepeltem a Kockalendárral, így a világjáró kalandját ezek révén is folytatta és ellátogatott Shenzen-be (Kína), Dublin-ba (Írország), San Paulo-ba (Brazília) és persze Como-ba (Olaszország).

iap_640x640-915635791_gs6l682t

Kockalendár az ablakban: a képet New Yorkból kaptam

A harmadik év – Kockalendár 2017

Az előző év sikerei után idén is igen jól alakultak a dolgok. Több évközi megjelenés, két újabb nemzetközi elismerés és a boltom folyamatos működése is fennmaradt. Emellett idén két komolyabb kiállítás van a hátunk mögött: megjelentünk Salt Lake City-ben (USA) és Santander-ben (Spanyolország).

Persze az őszi félév amerikai egyetemen való megkezdése sok bonyodalmat okozott, de a téli időszak így is jelentős részben megrendelések teljesítésével telt. Nyilván az olyan faktorok, mint az itteni egyetem sajátosságai, az új környezet, a megszokott beszállítók hiánya és a postai rendszer mássága izgalmas kalandokat biztosítanak unalmas napjaimra (amikből nincs túl sok).

dscn0077

Tehát nagyjából itt tartunk most.

Az év még nem ért véget és azt hiszem, még sok kalandom lesz idén is. Ennek ellenére már most szeretném megköszönni a segítséget és rengeteg biztatást ismeretleneknek, ismerősöknek, barátoknak és családnak egyaránt; szívesen kiírnék mindenkit, de a lista – szerencsére – nagyon hosszú lenne. Köszönöm a vásárlóimnak, akiknek egy-egy darabot adhattam magamból és köszönöm a kritikusoknak, akik révén jobbá tehettem naptáram egyes aspektusait. Leginkább és kiemelten pedig férjemnek, aki minden létező módon segített az összes lépésnél. Nem csak fogta a kezem, de magával húzott, ha nem hittem magamban és velem repült, mikor szárnyaltam a boldogságtól. Köszönöm.

Boldog születésnapot, Kockalendár!

 

 

 


A bemutatott tehetség a Magyar Templeton Program támogatásában részesül, mely program a Templeton World Charity Foundation, Inc finanszírozásával valósul meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.