Junior Templeton Fellow

Szombaton ünnepélyes keretek között felavatták az első magyar Junior Templeton Fellow-kat, köztük engem is.


Junior Templeton Fellow Kis Andrea 2016Három bejutási forduló (szakmai önéletrajz és publikációs lista elbírálása, IQ teszt + motivációs levél + eddigi eredmények és sikerek, személyes interjú) után 20.000 jelentkező közül 217-en a 10-19 éves és 98-an a 20-29 éves korosztályból kerültünk be az egy éven át tartó országos tehetséggondozó programba. Lessetek meg minket a program honlapján:
http://templetonprogram.hu/fellowk

A program világszerte egyedülálló mind tehetséggondozás, mind pedig tehetségfelismerés tekintetében – inspiratív lehetőségek, szakmai mentorálás és sok-sok egyéb izgalom vár minket a következő egy év során. Az első Junior Templeton Fellow-k felavatására idén március 12-én került sor, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.

Nézzétek meg az Index videóját az eseményről (néha felvillan a kék hajam is :) )

Mire lesz ez jó, miért éri meg, mit várok a programtól? (igen, sokan kérdezték ezt az utóbbi egy-két napban – némiképpen jogosan)

A jelentkezésre – szokás szerint – csodás férjem, Marci beszélt rá; magamtól valószínűleg nem éreztem volna valószínűnek a bekerülést és talán nem is vettem volna rá magam. Ennek ellenére már az első pillanatban örültem a kezdeményezésnek, hiszen igen fiatal koromtól érzem a hasonló lehetőségek hiányát a magyar oktatásban. Két szempont lebegett a szemem előtt a jelentkezéskor:

Egyrészt az utóbbi egy-két év tapasztalatai alapján arra jutottam, hogy ha van valamilyen tehetségem, azt fejlesztenem, alakítanom kell, hogy a későbbiekben ezáltal is vissza tudjak adni valamit a körülöttem lévőknek (szűkebb és tágabb értelemben véve egyaránt). Ehhez kiváló lehetőség lehet bármilyen olyan program, ahol többet tanulhatok magamról és a világról, kapcsolatokat építhetek és kicsit közelebb kerülhetek a nagyobb tehetség-központokhoz. És persze az sem volna egy ártalmas dolog, ha el tudnám dönteni, hogy a milliónyi érdeklődési területem közül kell-e választanom egyet, ha pedig igen, akkor mi legyen az, amivel behatóbban képes lehetek foglalkozni… Na igen, ez a személyes nyereségem egyelőre, de remélem, hogy ennél több is lesz belőle.

Másrészt szerettem volna a tapasztalataimból a nálam fiatalabbaknak vagy hozzám hasonlóan örökké kétkedőknek adni valamit. Persze egyáltalán nem biztos, hogy erre van igény, hiszen elég szélsőséges és talán viszonylag egyedi neveltetésem miatt sok olyan emlékem gyűlt fel, amivel a korombeliek sokszor nem tudnak mit kezdeni – legalábbis a reakciókból erre tudok következtetni. Ennek ellenére a pszichológia szakon töltött utóbbi három csodás félév (amit szintén Marci unszolásának köszönhetek, igen) alatt sokszor megtapasztaltam, hogy minden évfolyamtársamnak, tanáromnak, diáktársamnak akadnak ilyen egyedi emlékei. Olyan szegmensei ezek a múltnak, amikkel adott esetben nehezen tudunk megbirkózni, sokan kellemetlennek élik meg, ha ezekről beszélni kell vagy egyáltalán felidézni egy-egy ilyen momentumot.. És mégis; mintha a nehézségeink közelebb hoznának minket egymáshoz. Röviden: szeretnék már most adni egy kicsit a tapasztalataimból, miközben megtanulom, hogy hogyan lehet valóban segíteni. :)

Szóval tartsatok velem-velünk ebben az egy évben, kövessétek figyelemmel a munkásságunkat – itt, a blogon külön szekciót nyitok ezeknek a kalandoknak. Arról pedig, hogy mit csináltam eddig, olvashatsz a blog egyéb cikkeiben, de egy összegző írást is tervezek a témának áldozni.

A bemutatott tehetség a Magyar Templeton Program támogatásában részesül, mely program a Templeton World Charity Foundation, Inc finanszírozásával valósul meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.