Így néz ki az USU és környéke Utah állam Logan városában.

ISEP: Költözünk, de hova?

Az már egészen biztosnak látszik, hogy augusztus végétől az ISEP nevű csereprogram keretei között az USA-ban folytatom a tanulmányaimat, legalább egy semester erejéig. Ami kevésbé biztos, az az, hogy pontosan hol is szállunk meg ez alatt az idő alatt és visszafordítanak-e minket a határon…

Észrevehettétek, hogy az utóbbi hetekben kissé eltűntem minden ígéretem ellenére. Ennek kivételesen remek oka van, ugyanis az amerikai utazásunk szervezése kicsit több energiát köt le, mint reméltem. Egyébként is szerettem volna írni a csereprogramról, amiben részt veszek, illetve a kiutazás és ottani élet apróságairól.. Ez viszont most remek alkalom, hogy a nehézségekről is írjak picit, ne csak a szuperizgalmas-csudaremek lehetőségről, aminek érzem ezt a programot.

ISEP: csereprogram bárhova a világon

A Debreceni Egyetem egyik nagyon nagy előnye, hogy remek nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik szinte minden kar. Ez a gyakorlatban az jelenti például, hogy Magyarországon egyedüliként az ISEP csereprogramnak is része, így az egyetem fogadhat és küldhet diákokat. A program legnagyobb előnye pedig az, hogy nem csak európai csereutakat tesz lehetővé. Akárhova nyerhetünk ösztöndíjat a program segítségével – ellentétben pl. az Erasmus cserealapjaival. (Tudom, ígérik az Erasmus+-t, de nem nagyon szerettem volna várni rá, figyelembe véve, hogy 2017 nyarán elvileg diplomázok.)

Tanuljunk az USA-ban

Miért éppen az USA? Leginkább azért, mert nagyon régen vágyom az amerikai felsőoktatási rendszer testközeli megismerésére. Sok olyan lehetőséget és adottságot látok benne, amiben lényegesen jobb, mint a magyar rendszer – persze ez egyelőre csak elméleti alap. A gyakorlatot meglátjuk hamarosan.

Persze a nyelv megfelelő szintű ismerete, a jó körülmények és szakmáink (programozás, marketing, grafika, pszichológia – mikor micsoda) szempontjából vett kiváló légkör és lehetőségek is közrejátszottak a választás során.

Házaspárként, tanulni?

Az első nehézséget az jelentette a jelentkezéskor, hogy kettesben – férjemmel, Marcival – akartunk menni. Azt gondolnátok, hogy ez megoldható és max. bérelünk magunknak valami helyet, de azért ez nem teljesen így van. Vannak egyetemek, ahova eleve nem mehetnek párok. És olyan is van, ahol a nemzetközi diákoknak nem lehet off-campus lakóhelyet választaniuk. Ezért eleve csak olyan egyetemeket jelöltem meg a jelentkezéskor, ahol fogadnak házaspárokat, családokat is.

Az első egyetem, ahova beosztottak is ilyen volt – elviekben. Gyakorlatilag pedig mire a sok-sok papír átment és jelentkezhettem a kollégiumi helyek egyikére, addigra már minden tele volt, így visszautasítottak. Akkor kisebb szünet következett és megkaptam a második egyetemet, ami a Utah State University lett. Beadtam a kollégiumi igénylést, az összes papírt és miegyebet összekészítettem és vártam türelemmel – a kiírás szerint ugyanis az egyetemi félév megkezdése előtt egy hónappal értesítenek csupán. Nem aggódtam nagyon, elviekben minden rendben volt és az itthon megszokott táv és szociális rászorultság alapú elhelyezési rendszer miatt talán joggal remélhettem, hogy találnak nekünk helyet.

Így néz ki az USU és környéke Utah állam Logan városában.

Így néz ki az USU és környéke Utah állam Logan városában.

Nos, nem így lett. Néhány napja kaptam az értesítést, hogy kollégiumi szállásunk az nem lesz. Ez tehát az első bonyodalom, melynek megoldása éppen folyamatban van.

Miért nem akartunk egyszerűen külön menni? Because that’s not how we roll. :)

DS-2019

A vízum intézése alapjában véve gördülékeny volt. Kicsit stresszeltem rajta, mert elég későn kaptam meg a megfelelő infókat és papírokat (csak a vizsgaidőszakom után), így nem voltam benne biztos, hogy mindenhez elég lesz az idő. Az útlevelünket a vízummal igaziból 1-2 héten belül visszakaptuk a konzultól, szóval az aggodalom ilyen szinten alaptalannak bizonyult.

Másrészt viszont a konzulátuson a papírok bemutatásakor arra hívták fel a figyelmemet, hogy az egyetemtől kapott DS-2019 papíron jelölt programkezdési időpont (aug. 20.) azt jelenti, hogy akkorra legkésőbb oda kellene érnünk. Ez csak annyiban nem túl jó, hogy aug. 24-én érkezik a gépünk San Franciscoba, tehát még véletlenül sem 20-a előtt.

Írtam ennek kapcsán a kinti egyetemnek, ők pedig megkérdezték a hatóságokat, de egyelőre nincs válasz. Szóval ha visszafordítanak a határon, akkor az emiatt lesz… Remélem, ezt is sikerül megoldani az utazásig valahogyan.

Oltások

…Az eddigi szervezés fizikailag és pénzügyileg is megterhelő pontját jelentik az oltások. Ezeket mindenképpen be kellett szereznem (főleg nekem, ugyanis Marci védett volt kb. mindennel szemben). Talán nem közismert tény a sok anti-vaccine botrány mellett, hogy az amerikai egyetemek elég konkrét elképzelésekkel bírnak annak kapcsán, hogy külföldi tanulóiktól mit várnak el immunizáltság terén. Az én fogadóegyetemem például az alábbi minimum listát adta, ami nélkül nem nagyon mehetek az egyetem közelébe sem: MMR (mumpsz, rubeola, rózsahimlő), TDaP (tetanusz, diphteria, pertussis), Varicella (bárányhimlő), Polio (gyermekbénulás). Extrában ajánlott a Hep A és B, illetve az agyhártyagyulladás ellenszere is.

Persze ezeknek a nagyobb része itthon is alap. Az egyetlen nehézséget az okozza, hogy – mint megtudtam – a védettséget ezek kb. 10 évre garantálják. Könnyen kiszámítható, hogy hiába kaptam az utolsó oltásaimat 10-12 éves koromban, ezek bizony mára nem biztos, hogy védenek. Mi ilyenkor a teendő?

Először elmentünk a háziorvosunkhoz. Az ő segítségével (örök hálám érte, utálom az ilyen adminisztratív bogarászást) megállapítottuk, hogy mire lesz feltétlenül szükség és mit kell tesztelni. Ezután elmentünk a debreceni Synlab laboratóriumába, ahol vérvétel után meg tudták állapítani, hogy az én Morbilli (kanyaró) elleni védettségem bizony nem biztosított. Innen hosszas telefonálgatás után eljutottunk az ÁNTSZ debreceni oltóközpontjába, ahol már csak be kellett adatni magunknak a különböző ellenanyagokat.

Engem Hep A elleni szer mellett az egyetem által elvárt TDaP anyaggal is oltottak, ugyanis azt várják, hogy 10 éven belüli legyen az oltás. A Morbilli pedig nem kapható külön, így egy teljes MMR adaggal is gyarapodtam, tehát három oltásban hét ellenanyagot adtak be. Marci megúszta Hep A-val és egyelőre hanyagoltuk az agyhártyagyulladás elleni szert.

Arra felkészítettek, hogy fájni fog és 1-3 napig lázas lehetek. Gondoltam, hogy nem lesz olyan vészes, amúgy is otthonról dolgozom, ha lehet. Arra mondjuk nem számítottam, hogy lezsibbad mindkét karom és az első napot konkrétan végigalszom… A három nap éppen most még tart, ez a cikk a munka helyetti munka-pótlékom.

Kiutazóknak pedig jelzem: a vérvételes vizsgálat és az oltások ára verdesi a hat számjegyű összeget, szóval érdemes ezzel előre számolni.

Minden más

Számomra egyébként meglepő volt, hogy helyenként a pesszimista kalkulációimnál is többet kellett költenünk és persze sok volt az előre nem, vagy csak részben látott költség.

Mindezek mellett egyébként nagyon sok órát kellett a szervezésre fordítanom-fordítanunk, így javaslom azoknak, akiket egy hasonló csereprogram érdekel, hogy hamar kezdjenek el utánajárni a dolgoknak. Ezt persze nagyban nehezíti, hogy gyakran kell várni visszaérkező papírokra, engedélyekre, visszaigazolásokra.

Reményeim szerint ennek ellenére minden megoldódik szép lassan és hamarosan már csak a kinti és az itthoni egyetemi félév összehangolásán, a műhelymunkáimon és a Kockalendár karácsony előtti értékesítésén kell aggódnom… Mindössze.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.