Díjátadó

Ezer éve ígérgettem ezt a bejegyzést és most végre eljutottam odáig, hogy nem csak megkezdem, de be is fejezem. Remélem, hogy azért számot tarthat az érdeklődésetekre minden csúszás ellenére is – és ezúton is köszönöm azoknak, akik valamilyen formában már meghallgatták lelkes-örömködő beszámolómat az utazásról és a díjátadóról. Sokat segítettetek abban, hogy sokadik elmondásra egy kicsit letisztultabban tudjam előadni mondandómat – legalábbis remélem, hogy így lesz. Következzen tehát a díjátadó rövid története, az én elmesélésemben, képekkel – és ha még ezen túl is érdekel benneteket az utazás, úgy arról is írok bővebben később…

Ahogy korábban már írtam – a díjátadó gálára egy Milánó szomszédságában lévő településen, Comoban került sor, április 18-án, szombaton. Azon a héten kicsit korábban, szerda éjjel érkeztünk meg a milánói reptérre, hogy a tervek szerint időzített hajnali-reggeli városnézés után csütörtökön haladjunk tovább úti célunk felé.

Como egyébként – mindamellett, hogy a svájci határhoz egyik legközelebb eső település és nagyobb forgalmi csomópont egyben – elképesztően gyönyörű. Nem csak a tó és az azt körülölelő lankák, de az épületek, emlékművek és parkok is lenyűgözőek.

4

A szállásunk valamivel távolabb volt, így helyközi járattal jártunk be a városba, ami önmagában is nagy élmény volt az olasz forgalom sajátosságai miatt. Csütörtökön délután-kora este magasságában foglaltuk el a szállást és a pénteki zivatarok miatt csak szombaton mozdultunk ki messzebbre újra. Ekkor már a gálára készülődtünk – névjegykártyákkal és a meghívóval felszerelkezve. (Nem kell megijedni, az első képen a kezemen a #nekemisfáj kezdeményezéshez készült lemosható tetoválások virítanak – nézzétek meg a projekt honlapját!)

3

 

Innen már valóban nem volt sok hátra a gáláig, ami az egyik patinás villában kapott helyet. Az esti kapunyitás után viszonylag korán sorra is kerültem – addig étellel és itallal, zenével, ismerkedéssel és PR fotókkal múlattuk az időt és két magyar csapattal is találkoztunk (őket is érdemes megnézni: egyikük Tölgyesy Csaba a Deska designere, másikuk pedig Zachary Milaskei díjnyertes szemüvegkeretével).

1

 

Noha a fentebbi képen a nagy, direkt fényképezéshez kialakított díjjal pózolok, én ennél jóval kisebb (és repülőn jobban szállítható) verziót hoztam haza, ezüst színben – ezt a soron következő bejegyzésben szeretném majd megmutatni az emlékplakettel és ajándékcsomagom egyéb elemeivel együtt. Felemelő és meglepő érzés volt, hogy a legfiatalabbak között jelenhettem meg az eseményen, megannyi remek szakmabeli mellett.

A gála után is maradt még program, hiszen az azt követő estére tűzték ki a kiállítás megnyitójának időpontját. Itt kicsit kevesebb képpel kellett beérnünk, ugyanis eltévedtünk és késve értünk be, de a lényeget azért megtaláltuk; meglett a plakátom és a kisebb-nagyobb nehézségek árán célba juttatott fekete Kockalendár is a kiállítótérben. A robosztus, 13. századi építésű templom, ami helyet adott a kiállításnak egészen más színezetet és érzést kapott a sok-sok modern design és plakát által.

 

2

Mivel pedig rövid első cikket ígértem, így szavamat igyekszem tartani. A megnyitó utáni hajnalban indultunk is a reptérre, hogy hazatérhessünk – ami, mint sejthetitek, szerencsésen meg is történt. És igen, ez a lehető legrövidebb leírása a történeteknek, de egy bejegyzés már készen várja a publikálást – ebben szeretnék még egyszer, külön köszönetet mondani mindenkinek, aki támogatott és segített, illetve minden mást is leírok, amit még ígértem. :)

Ohh, igen – el ne felejtsem leírni ezt is: mostantól megtalálhattok a designerek világranglistájának magyarországi képviselői között is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.